Az igazi energiaital

Kicsit meglepő lehet a cím, de igazából egy olyan kísérleti eszközt fogunk készíteni, amely tényleg elég nagy energiát képes tárolni.

Az eszközt elektrosztatikai kísérletekhez lehet használni. Tulajdonképpen egy leideni palack. (Régies írásmóddal: Leydeni palack.)
Ez tulajdonképpen egy kondenzátor. A kondenzátor töltések tárolására alkalmas eszköz.
A most elkészítendő példány még éppen olyan méretű, hogy nyugodtan használható demonstrációs célokra, de a nagyobb darabok akár veszélyesek is lehetnek, mert hihetetlen nagy feszültséget képesek tárolni. A palack felépítése egyszerű. Könnyel el is készíthetjük. Ezt a változatot egy finnországi tudományos fesztiválon láttam egy észt kollégától.

Hozzávalók

A képen jól látszanak a hozzávalók.

Egy éles késsel, szikével, vagy ollóval levágjuk az üdítős doboz alját, és tetejét, a lenti fotón látható módon.

Szigetelőszalaggal a PET palackra rögzítjük.

A kupakot lecsavarjuk a PET palackról, és a közepébe egy olyan lyukat fúrunk, hogy a csavart éppen át tudjuk tekerni rajta. A képen látható módon az alátéteket, és az anyákat is elhelyezzük.

A kész kupak.

A PET palackba teszünk egy teáskanálnyi sót, majd feltöltjük vízzel, és rácsavarjuk a kupakot.

A palack használatra kész!

Olajcsere házilag!

Most pedig olajat fogunk cserélni! No, nem autóban. Ez egy kísérlet, amiben folyadékok cserélnek helyet egymással. Igen, a nagyobb sűrűségű folyadék előzékenyen maga fölé tessékeli a kisebb sűrűségűt.

Előkészületek

A kísérlethez szükség van egy kis étolajra, vízre és két egyforma üvegpohárra. Nem baj, ha nem túl nagyok, így kevesebb fogy az olajból. Fontos kellék még egy kis kartonlap a vékony,de stabil fajtából és egy olló.

A kísérlet lépései

Először vágjunk ki a kartonlapból egy olyan darabolt, amely kb. 1,5 cm-rel nyúlik túl a poharak peremén. Fontos, hogy a két pohár egyforma legyen! Használhatunk talpas poharakat is, de ügyeljünk arra, hogy átlátszó, mintázatmentes üvegpoharakat válasszunk.

Az egyik poharat töltsük meg színültig vízzel, a másikat olajjal.

A gravitációs térerősség mérése

Egy kis kiegészítő

Ha a detektort egy zseblámpával kiegészítjük, akkor úgy használható, mint egy fénykapu. Az első lépés elkészíteni egy plexilapot úgy, hogy a szigetelőszalaggal körbetekert – és szabadon hagyott részek egyenletesen váltakozva kövessék egymást.

Ügyeljünk arra, hogy az átlátszó, és a szigetelőszalaggal körbetekert részek ne legyenek kisebbek a napelem méreténél, mert akkor nem lesz olyan pontos a mérés…

Ezt a dolgot kicsit inverz módon is megoldhatjuk, ha éppen nem akad semmiféle átlátszó tárgy, ezért egy fekete cartonplast lemezt  (vagy bármilyen feketét) használtunk, amire egyenlő távolságokban a napelem hasznos átmérőjét figyelembe véve vágunk ki köröket:

A mérés

Ezután a napelem kivezetéseit rácsatlakoztatjuk a számítógépre.

Ezt követően már csak egy állványt kell készíteni, ami arra hivatott, hogy a napelem előtt egyenletesen gyorsuló plexilapunkat egyenes útvonalon tartsa.

Lényegében ez az utolsó lépés, hisz ha ez készen van, akkor már az elkészített állványra rá kell helyezni a napelemet, az állványt stabilan le kell rögzíteni, majd csatlakoztatni a „műszert” a géphez.

Ha kész, elindítjuk a programot (Audacity), és a „record” gombbal (piros karika) elindítjuk a felvételt.

Miután elindítottuk, elengedjük a plexit, az pedig elhalad a napelem előtt, és itt jön képbe a zseblámpa, ugyanis a szoba fénye nem lesz elegendő…

A zseblámpával meg kell világítani a napelemet, és úgy kell elejteni a plexit, hogy az a lámpa és a napelem között essen le. Fontos, hogy a zseblámpa lehetőleg ugyanazt a pontját világítsa meg a napelemnek, ezért érdemes egy állványra rögzíteni azt is.

Az eredmény úgy fog kinézni a programban, mint egy olyan ember EKG-ja, aki éppen most ijedt meg…

Természetesen ez már a kinagyított része a felvételnek. Jól kivehető a 7 csúcs, és ez pont az, amit vártunk, hiszen 7 kört vágtunk ki a fekete műanyaglapból, egy kör átmérője 4, 3 cm. A két fenti csúcshoz tartozó időt leolvastam, majd egy gyors számolást végeztem, csak kíváncsiságból. Csak nagyságrendileg volt jó. Gondolkodni kezdtem, hogy mi lehet a hiba? Mit is jelent a két csúcs között eltelt idő? A jel alakjából látszik, hogy csökkeni kezd a fény – egészen az alsó csúcsig – , majd újra növekedni. Ez egy, egymás utáni fekete terület, és a kivágott kör! Tehát le kell mérnem ezek együttes hosszát. Szerencsére a kivágás előtt a műanyag lemez közepén húztam egy vezető vonalat, és e mellett mérve 9,7 cm-nek adódott a távolság.

A mérési eredményeimet a következő táblázat tartalmazza:

Jól látható, hogy a sebességértékek növekednek!

Az A oszlopban láthatóak a leolvasott időértékek, a B oszlopban számoltam az idő különbségeket (pl. B2=A3-A2), majd a C oszlopban számoltam ki az egyes szakaszokban a sebességet (pl. C2=0,085/B2).

Ezután ábrázoltam a sebesség-idő grafikont. Ebben az esetben a legjobb a Pont(XY) altípust választani, a kapott pontokra pedig felvettem a trendvonalat. (Diagram menü – Trendvonal felvétele – Típus – Lineáris –Egyebek – Egyenlet látszik a diagrammon).

Az Excel használatával gyorsabban, és pontosabban kaptuk meg a grafikont, illetve az egyenletet.

A sebesség-idő grafikon meredeksége pontosan a mozgás gyorsulását, jelen esetben a gravitációs térerősséget (vagy gravitációs gyorsulást) adja. A mért érték 9,78 m/s². Az irodalmi érték 9,81 m/s²!

Hát ez jó volt!

Egy gyors mérés

Mérjünk egyet gyorsan, hogy egy kis rutint szerezzünk az eszköz használatában. A kezdeti lépések ugyanazok, mint az előző bejegyzésben leírtak, de azért megismétlem, még egyszer.

Egy kis ismétlés

Csatlakoztassuk a fénykaput a számítógéphez, a jack-dugót a mikrofon aljzatba helyezve. Majd indítsuk el az előzetesen telepített Audacity-t.  Remélem mostanra minden érdeklődő kipróbálta már a szoftver, és a Sulineten található leírás alapján megtanulta  a kezelését. Ha nem akkor itt álljon meg, és látogasson el ide.[IDE KATT]

A program teszteli a szóba jöhető bemeneteket, és meg is találja lehetséges bemenetként a mikrofon bemenetét. A mikrofon bemeneti jelszintjét érdemes maximális értékre állítani, mert így jobban látható a jel. A napelemre érkező fény hatására a kivezetésen feszültség mérhető, ezt érzékeli a szoftver hangként.

Most egy hagyományos (CRT) monitor, vagy egy hagyományos képcsöves TV frissítési frekvenciáját fogjuk megmérni. Ha valakinek nem lenne teljesen világos, mi is az a frissítési frekvencia, akkor röviden itt olvashat róla.

Az elektronsugár nem rajzol maradandó képet a képernyőre,  a képet mindig frissíteni kell. Gondoljunk például arra, hogy egy parázsló végű bottal körözünk a sötétben. Ha ezt elég gyorsan tudjuk ismételni, akkor a kép állandónak látszik. A frissítési frekvencia azt mondja meg, hogy másodpercenként hányszor rajzolja meg az elektronsugár a képet. Tipikus értéke ma 60 Hz körüli érték. A Hz a Hertz rövidítése, ami számunkra most az egy ütem/másodperc-et jelenti. Jó tudni, hogy az alacsonyabb frekvenciának egészségügyi következménye (fejfájás, szemkárosodás) is lehet, ezért javasolt 70 Hz-nél magasabb frekvencián használni monitorunkat.

A modern televíziók legalább 100 Hz frissítési frekvenciával bírnak.

Igaz, az LCD, és a plazma világban lassan elfelejthetjük a frissítési frekvenciát, és mondjuk a válaszidőt kell megtanulni.

Hosszabban pedig itt: [IDE KATT]

No, akkor mérjünk!

A detektort a monitor felé fordítjuk, és elindítjuk a hangfelvételt. A már ismerős formát látjuk.

Itt is leolvastuk a két azonos fázisú ponthoz tartozó időértéket, majd elvégeztük a fentivel megegyező számítást. A képen jelölve vannak a pontok.

Már csk egy rövid számolást kell elvégezni:

A számítógépben a beállítások szerint 60 Hz a frissítési frekvencia. Jól egyezik a méréssel!

A két kísérlet alapján úgy tűnik, jól használható a mérőeszköz.

Teszteljünk!

Csatlakoztassuk a fénykaput a számítógéphez, a jack-dugót a mikrofon aljzatba helyezve. Majd indítsuk el az előzetesen telepített Audacity-t.  Remélem mostanra minden érdeklődő kipróbálta már a szoftver, és a Sulineten található leírás alapján megtanulta  a kezelését. Ha nem akkor itt álljon meg, és látogasson el ide.[IDE KATT]

A program teszteli a szóba jöhető bemeneteket, és meg is találja lehetséges bemenetként a mikrofon bemenetét. A mikrofon bemeneti jelszintjét érdemes maximális értékre állítani, mert így jobban látható a jel. A napelemre érkező fény hatására a kivezetésen feszültség mérhető, ezt érzékeli a szoftver hangként.

Először egy hagyományos fénycső felé fordítsuk a napelemet, és rögzítsük a szoftverrel a kapott jeleket. Természetesen a kapott jelet megfelelő méretűre kell nagyítani.

Valami ilyesmit kell kapni:

Megkeresünk két azonos fázisú pontot, és leolvassuk a hozzá tartozó tartozó időt.

Majd ezek különbségének reciprokaként megkaptam a frekvenciát.

Lássuk a számolást:

A kapott érték az ismert 50 Hz-zel egyező eredmény, bár azt vártuk, hogy a leolvasási pontatlanság miatt lesz minimális eltérés.

Úgy tűnik, működik az eszköz!

Szolárlámpából mérőeszköz?!- Igen! Kezdjünk hozzá!

Besétálunk egy barkácsboltba, kinek melyik szimpatikus. De egy nagyobb áruházban is biztosan talál. Az akciósat keressük, mert úgysem a funkciójának megfelelően fogjuk használni.

Legyen mondjuk egy ilyen:

Most pedig szétszereljük, és kinyerjük belőle a hasznosítható holmikat.

Szétszedve tűnik csak fel, hogy a benne található alkatrészeket külön-külön megvásárolva jóval többe kerülne, mint így. Van benne egy 600mAh kapacitású 1,2V -os akkumulátor, egy nagy fényerejű fehér LED, egy kis kapcsoló, egy kis elektronika a töltéshez.

A képen látható még egy már nem használt fülhallgató, amelynek a végén az a bizonyos jack-dugó van. No, a két pici hangszórót levágjuk, és a vezeték végét leblankoljuk! Blankolás: a szigetelés eltávolítása.

A profik így csinálják:

Vagy így:

A lényeg, hogy így nézzen ki a vezeték vége:

Most jön a forrasztás!

Ha valaki el akar mélyülni ebben a témában, akkor az SDT-ben is talál anyagot hozzá [IDE KATT].

Ehhez kell egy páka nevű eszköz,  a művelet a filmen jól látható.

A forrasztások helyét szigeteljük le, szigetelőszalaggal, vagy zsugorcsővel. Ezután a burkolatot csavarozzuk vissza.

Elkészültünk!

Hangsebesség mérés

Bizonyíték kell, nem ígéret. Nos, itt az első bizonyíték, megmérjük a hang terjedési sebességét levegőben, szobahőmérsékleten.

Szükséges eszközök:

• Mikrofon
• Számítógép hangkártyával
• Műanyag vagy papírcső 1-2m hosszúságig
• Audacity hangfelvevő program – ingyenes szoftver

A mérés menete

1. A méréshez egy 137,5 cm-es műanyag csövet használtam, éppen ilyet találtam. A csövet a földre állítottam úgy, hogy a vége teljesen takarva legyen.

2. A hangkártyához csatlakoztatott mikrofont a cső fölső nyitott végéhez tartom, és az Audacity elindítása, rákattintok a felvétel gombra, majd  csettintek egyet a mikrofon mellett a cső fölött. Aki nem olvasta el a Audacity használatáról szól leírást, az először tegye meg (IDE KATT).

3. A kapott jelre ránagyítva két két kiugró jelszintet láthatunk. Az első a csettintésünk, a második a padlóról visszaverődött csettintés hangja.

4. Az  egyik jeltől a másikig kijelölve a kapott értéket megkapjuk az eltelt időt.

5. A kapott idővel elosztom a cső hosszának kétszeresét , mivel a hangnak a visszautat is meg kell tennie.  Ezen a távolságon egyenletesnek tekinthetjük a mozgást.

A v=s/t  képletet alkalmazva v=2,75m/0,008163s=336,9 m/s értéket kaptam.

A tengerszinten az irodalmi érték 340.29 m/s.

6. Felhasznált irodalom: http://www.instructables.com/ id/Determine-the-Speed-of-Sound/.

A hangkártya alapú fizikai mérések

Hangkártyát mindenki használ. Csak nem biztos, hogy tudja ezt.  Zenét hallgat, videót néz, játszik. A működéséről nem sokat tudunk, de a fent említettekhez nem is kell. Valódi hangkártyát valószínűleg nem sokan láttak, és még kevesebben fogtak a kezükben.

Napjainkban a hangkártyák többsége már nem is a szokásos kártya formájú, hanem alaplapra integrált, de a jobb minőségű hangkártyák még ma is egy önálló egységet alkotnak.  A hangkártyát a külvilággal néhány csatlakozó köti össze . Ezeket a csatlakozókat a képen látható módon különböző színekkel  jelölik.  A négy csatlakozó közül nekünk most csak egynek van jelentősége: a mikrofon bemenet, de megtalálható még a line in bemenet, a hangszóró csatlakoztatásához használható kimenet, és e szektorban található a botkormány csatlakoztatására szolgáló konnektor is.  3,5 átmérőjű sztereó Jack-dugókon keresztül lehet kívülről csatlakozni az eszközhöz. A számítógépekhez gyártott mikrofonok és hangfalak eleve ilyen csatlakozóval készülnek.

Fizikai mérések hangkártya segítségével

A számítógépeket, a személyi számítógépeket megjelenésük óta a világ számos országában  használják  a fizika oktatásában. Napjainkra általánossá vált, hogy a fizika szertárakban van számítógép, sőt egy notebook sem tartozik már a megvalósíthatatlan álmok közé.

A nevesebb kísérleti eszköz gyártók által, a fizikaoktatáshoz kifejlesztett interfészek, és programcsomagok viszonylag drágák, így egyszerűen adódik, hogy a hangkártyát használjuk interfészként.

A hangkártyára alapozott mérőműszereket  hazánkban Piláth Károly fejlesztett ki először, és a Sulinet Barkács rovatában heti rendszerességgel jelentek meg kísérleti leírások, letölthető szoftverek, szerelési tanácsok.  Ha valaki kedvet érez hozzá, akkor a Házi mérőlabor -  hangkártyával című írást olvassa el kedvcsinálónak. A továbbiakat pedig megtalálja a Sulinet oldalain. Ha mégsem, akkor segítek!

A hangkártya lesz az az interfész, amelyik a mérésből származó analóg jeleket, a számítógép által értelmezhető digitális jelekké alakítja. Így megspórolunk egy AD/DA átalakítót. (AD/DA – analóg- digitális) (Analóg és digitális mennyiségek (SDT))

A hangkártya, végletesen leegyszerűsítve, egy olyan hardver eszköz, amely képes:

1. A mikrofonból származó kis szintű elektromos jelek digitalizálására
2. A valamilyen háttértárolón tárolt, majd onnan a memóriába töltött, megfelelő formátumú digitális jelek analóg jellé konvertálására, majd ezeket felerősítve a hangkártyához kapcsolt hangszóróban a hang megszólaltatására.
3. Rendelkezik egy, az elektronikus hangszerekben használatoshoz hasonló, a kártyába épített szintetizátor csip vezérlésének képességével.
4. Tartalmaz egy olyan keverőegységet, amely képes a bemenetre kerülő jelforrások közül kiválasztani az éppen szükségeset, vagy több bemeneti forrásból származó jelet összekeverni. Ill. a kártyában létrejött jelek közül, a megfelelőt a végerősítőbe irányítani. Mind a kimeneti, mind a bemeneti jelek szintjét szabályozni.

A hangkártyára érkező jeleket a hangkártya digitalizálja, már csak egy olyan eszköz hiányzik, amivel rögzíteni, tárolni tudjuk a mérési adatainkat. Egy ingyenes hangrögzítő szoftvert fogunk ehhez használni, Audacity. Természetesen léteznek más, ingyenes, illetve jogdíjas szoftverek is, azok is használhatóak.

Az Audacity kezelése egyszerű. A Sulinet egyik régebbi cikke részletesen bemutatja a kezelőfelületet. A házi feladat a szoftver kezelésének megtanulása lesz, a következő cikkben megtalálható a letöltés pontos helye, és a magyarítás módja is. (Audacity használati útmutató)

A következő alkalommal már kísérletet, mérést is fogunk végezni.

A hangkártya működésének bemutatása (SDT)

Fülhallgató házilag!

A kommentek késztettek arra, hogy egy amolyan “házilag készült” eszközt mutassak meg. Sok egyéb helyen is megtalálható az elkészítés menete, pl. a Sulineten is.

Fülhallgató

Egy nagyon egyszerű, és könnyen összeszerelhető “eszköz”, melyet bárki otthon is el tud készíteni. Persze, ha az mp3 lejátszónkhoz szeretnénk használni, akkor ne várjunk hi-fi minőséget. A működését viszont könnyen megérthetjük, és egy “LOST helyzetben” is jól jöhet.

A szükséges alkatrészek :

• egy mágnes
• ragasztó szalag
• egy műanyag pohár (ennek rugalmas, mégis erős fala alkalmas membránnak!)
• 15-20 menethosszúságnak megfelelő szigetelt rézhuzal
• egy jack csatlakozó
• egy kevés dupla erezetű kábel
• na, és persze a kedvenc zenénk

Az összeszerelés menete:

1. Készítsük elő a hozzávalókat!
2. A szigetelt rézhuzalból készítsünk a mintának megfelelően egy kb. 15-20 menetből álló tekercset!
3. Rögzítsük ragasztószalaggal a pohár aljára a tekercset!
4. A mágnest is rögzítsük!
   
   
5. A szigetelt rézvezeték végéről távolítsuk el a szigetelést, majd forrasszuk hozzá a jack dugó kivezetését. Ezután csatlakoztassuk egy mp3 lejátszóhoz.
   

A poharat, mint egy fülhallgatót a fülünkhöz illesztve hallgathatjuk a zenét!

Működése:

A tekercsben létrejövő váltakozó mágneses tér hatására a “pohármembránon” lévő mágnes rezgésbe jön, ez rezgésbe hozza a pohár falát, melyet mi hanghatásként észlelünk.

A Kóbor Macskák útmutatásai alapján készült a Bánki Donát Műszaki Középiskolában, Nyíregyházán. Fotók: Szanyi László

A hangszóró működési elvéről olvashatsz az SDT-n.

Csináld Magad Fizika – Do it Yourself!

A fizika tanítása, tanulása során nagyon fontos, hogy a természeti jelenségeket megfigyeljük.  A jelenségek megfigyelése közben keressük a törvényszerűségeket, és megpróbáljuk ezeket valamilyen matematikai formában is megfogalmazni.

Ez a természettudományos ismeretszerzés módszere.  A hozzá szükséges kísérleti eszközök, a méréshez a szenzorok megvásárolhatóak a kereskedelmi forgalomban.

A világ számos részén indult el olyan mozgalom, melynek a célja, hogy saját kezűleg állítsuk elő azokat az eszközöket, amelyeket ugyan meg is tudnánk vásárolni, de vagy túl drága, vagy nem pont olyan kell, amit kapni lehet. Hazánkban ennek nagy hagyományai vannak, és barkácsolásnak hívják. Az angol nyelvterületen Do it yourself, azaz Csináld magad a neve. Alapelvei:

• olcsó anyagokból, akár hulladékból készüljön
• ha szükséges hozzá szoftver, akkor az lehetőleg ingyenes legyen

A fizikatanárok nagy része a szertárak fejlesztését is így oldotta, oldja meg.

Öveges professzor

Az idősebb korosztály biztosan ismeri, a fiatalabbak sajnos nem biztos. A mi feladatunk is, hogy ezen változtassunk. Nagyon jól összefoglalta munkáját, életfelfogását, a Mindentudás Egyetem honlapján található írás (Öveges József, a tudomány varázslója), ahol a kísérletei közül is bemutatnak néhányat.

Kővári Péter szerint ha Öveges ma élne, ugyanott folytatná, ahol – halála miatt – pályáját abbahagyta. “Ő már 40 évvel ezelőtt is az akkori legmodernebb technikai eszközöket alkalmazta, hogy tanítását hatékonnyá és látványossá tegye.”

Jó példák napjainkból

Az elmúlt években a kísérleti eszközök fejlesztésére számos jó hazai példa született. Ezek közül néhányat bemutatok, a teljesség igénye nélkül, csak a kísérletező fizikára koncentrálva.

Japánban a fizikatanítást kívánta megreformálni, érdekessé tenni egy különös nevű klub, a Kóbor Macskák Klubja. Japán nevük:  IKIIKI-WAKUWAKU

Célkitűzésük, hogy az általuk szeretett, fontosnak tartott tantárgy a diákok között nyerje vissza a népszerűségét. Ezért meglepő, látványos kísérleteket találnak ki, játékossá, szórakoztatóvá téve a fizikatanítást.

A Sulinet fizika rovatában mutatta be Újvári Sándor a mozgalmat, és mesélte el a japán fizikatanárok magyarországi látogatásának tapasztalatait, eredményeit. A cikkben néhány érdekes, filléres dolgokból összeállítható kísérletet is bemutat.

Részletesen a következő cikkben olvashat róla.  IKIIKI-WAKUWAKU – Kóbor Macskák klubja a fizikatanításért

Kedvenc kísérleteim – motivációs kísérletek

Vida József az Eötvös Károly Főiskola fizika tanszékének docense fizikai kísérletek tervezésével, kidolgozásával foglalkozik, mindenekelőtt a motivációs jellegű kísérletek körében.

Kedvenc kísérleteim elnevezésű kísérlet gyűjteménye a Sulinet fizika rovatának folyamatosan bővülő gyűjteménye volt. Sajnos, pár éve már nem bővül, de így is az egyik leglátogatottabb gyűjtemény.  A kísérletek akár otthon is kivitelezhetőek, látványosak, szórakoztatóak.

A kísérletek közül néhány szerepelt a Mindentudás egyetemének egyik előadásán, melynek címe: Hogyan lehet egyszerre játékos és tudományos a fizika?

A főiskola helyet adott a Varázstoronynak is, ahol rendhagyó természettudományos órákon vehetnek részt az érdeklődők.

Barkácsrovat

Hatalmas jelentősége van a számítógéppel támogatott fizika kísérletek fejlesztésében, és népszerűsítésében Dr. Piláth Károlynak. Több tucat méréssel foglalkozó írása jelent meg a Sulinet fizika rovatában. Fő területe a számítógép mérési célú alkalmazása a fizikaórákon. Egyedi ötletei alapján főként hangkártyára alapozott mérési eljárásokat, kísérleteket dolgozott ki. A mérésekhez szükséges szoftverek szabadon letölthetőek, a kísérletek leírásával együtt. Számtalan hazai, és külhoni konferencián, bemutatón szerepelt sikeresen kísérleteivel.

Ízelítőként néhány  érdekes kísérlet linkje: 

• Építsünk spektroszkópot!
• A spektroszkóp szerepelt a Mindentudás Egyetemének egyik előadásán is.
• Házi mérőlabor – hangkártyával!
• Lássuk az oszcilloszkópot!

Tudományos – ismeretterjesztő blogok

A blogírás nagyon népszerű lett napjainkban. Természetesen szakmai, így fizikával, természettudományokkal foglalkozó blogok is születtek. Néhány érdekes magyar nyelvű blog bemutatásával kitekintünk a világháló ezen gyöngyszemeire is.

Szertár

A Szertár egy ismeretterjesztő blogként indult, mostanra pedig egy szakmai közösséggé nőtte ki magát. Egy személyes projekt, Zsíros László Róbert találta ki, és az anyagok nagy részét is ő készíti. Lelkes Szertár nézők segítik a munkáját.

Az érdeklődők blogtalálkozókon vesznek részt, ahol a kísérleteket élőben is megvalósíthatják.

A blogban hetente megjelenő írásokban a fentiek szellemében Csináld magad fizikát csinálunk!