Requiem?

Amíg élek, remélek… (Dum spiro, spero…)

Döbbenet, hogy nincs pénz az oktatatásban.  Csoportösszevonások, szakkörök szanálása… Ott legbelül temetői csend, szorul a torkom…

Első pillanatban azt mondtam, magamban, hogy akkor nem csinálom tovább az énekkart. Aztán amire beesteledett, tudtam, hogy lesz tovább is énekkar. Az, hogy ez az „életem”, azt leginkább az előző munkahelyem diákjai tudják, akikkel átéltem ezeket az eredményeket. A régebbi és a  mostani kórusomról már írtam itt is.

Ami elkeserít: az két dolog.

Nézzük az elsőt:

 Van egy végzettségem, amit „felsőfokú kulturális menedzser”címen kaptam,

és amit már többször felajánlottam azoknak iskoláknak, ahol dolgozom/ tam. Gondolom, a kultúra és az iskola összefüggését nem kell bizonyítgatnom. Eddig még soha, senki meg nem kérdezett ez ügyben… talán lehetnek jó ötleteim is…hány évet is vesztegettünk el az óta, mióta ezt a papírt megkaptam?

Még akkoriban tanultam a válság sikeres leküzdéséről. Igaz, ez a mintapélda egy termelőüzemről szól, amelyik fennmaradt, és (tudomásom szerint)már  több válságot is leküzdött. Azért vannak ebben jó ötletek nem csak termelési üzemek részére is. Tehát érdemes elolvasni!  De térjünk vissza a jelenbe. Egy versenyen 4MÁS nevű csapatommal pont az iskolánkat menedzseltük. Terveket is kidolgoztunk. Voltak benne olyan ötletek, amelyek ma is használhatók, és írásbeli és netes dokumentációk is vannak.

A második:

Azt reméltem, hogy pályázataim eredményei- amit 2010- ban elértem, felkerülhetnek az iskolai eredmények közé…  kell dokumentálnom (már keseregtem ezen), valószínű ugyanolyan álom, mint az, amikor azt hittem, hogy részt vehetek saját és tanítványaim menedzselésén túl iskolám menedzselő csapatában.

Olyan dolgok jutnak az eszembe: “vissza kell állítani az iskolákban az értékrendet“, vagy Babits Jónás könyve …

Az énekkart nem robbanthatom szét, az énekkart itt (is) én hoztam létre, a saját gyermekem. Évenként legalább nyolc alkalommal szereplünk az iskolában. Ének- zene szakosként is kötelezettségeim vannak. A lelki igénytelenséget, az empátiás képessége hiányát megszüntetni képes a zene, az értelmi, érzelmi szint  alacsony szintjét pedig emelni hivatott.

Ha másképp nem lehetséges segítenem (elmondtam mi az, ami elkeserít), akkor csak az énekkar továbbműködésével segítek.